kozony:

Nagy ritkán észreveszem ezeket a ma már alig látható jelzéseket egy házfalon. Ma kevés dolog érzékeltetheti annyira, milyen az, amikor az ember mindennapi életébe betör a háború, mint ez a néhány festéknyom a városban. Hetven éve életeket menthettek, ma már fel sem tűnnek senkinek.

A felső két kép a Bajza utca 4-től, az alsó az újbudai Barázda utca 6. homlokzatáról készült.

Bolognában ezeket újrafestik, restaurálják, mintha háborús emlékművek lennének. Csomó van a belvárosban.

theunderestimator:

Italian punks attending The Clash gig in Piazza Maggiore, Bologna, June 1st 1980.

(via)

Ma 22:50-kor fogok megérkezni a kis feleségemmel Rómába

kerdezzfelelek:

socialdance:

elmondhatatlanul jó ebbe most belegondolni. abba szarabb, hogy még ma le kell adnom egy 8000 karakteres cikket, abba meg aztán tényleg kifejezetten beleverejtékeztem, hogy ez az egy hét eddig is mennyibe került és ezután még mennyibe fog. De három éve nem voltunk sehol kettesben külföldön (micsoda év volt 2011!) és ez már igazán kijárt nekünk.

Mindent meg fogunk nézni, mindent meg fogunk enni és mindent ki is fogunk posztolni mindenhova. Szóval aki nem kíváncsi barokk mennyezetfreskókra, puttókra, paradicsomos mozzarellás alappizzára, Mózesre, Pietára, Ferencre, Borrominire, négerekre (afrikai európaiakra), feszületekre, lemezboltokra, az nyilván unfit fog nyomni. ez tényleg töménytelen mennyiségben jön majd.

Párommal olaszba

Mi jövő héten megyünk Rómába!

Kutyabarát fagyizó

Unicum mindenhol van

A Krówka neve Olaszba: lengyel mú.

Ma reggel -2, vagyis hidegebb van, mint otthon.

Most úgy hozta a helyzet, hogy fél év Bologna után egy évet Padovában töltünk, vagyis a barátnőm egy évet, én meg vele minden második hónapot. Úgyhogy hosszabb kihagyás után újra tartalom várható.

Az első posztot annak az 50 optimista és kitartó követőnek szeretném dedikálni, akik a majdnem egyéves szünet ellenére is kitartottak az egyébként isritkásan frissülő blog mellett. Köszönöm!

A képen: akciós bociagy a helyi madaras teszkóban.